Hali!
Horváth Zoltán a nevem, de szólíts csak Zolinak. 
20 éves vagyok, Egerben élek elméletileg, gyakorlatilag viszont Debrencenben tengetem napjaimat. 5-en vagyunk tesók, szóval bőven van ricsaj, ha mindannyian otthon vagyunk. 
Az életemben Isten az első, mindent Neki rendelek alá és igyekszem úgy élni, ahogy a Bibliából megismertem Isten akaratát az életemmel kapcsolatban.
De Isten után rögtön az én Kedvesem következik a fontossági sorrendben, legalábbis nálam. Hogy miért? Mert Isten azt mondja! Eldöntöttem, hogy Ő az első az életemben, ezért a további sorrendet az Ő tetszésének megfelelően alakítom ki. Éppen ezért sokat imádkozom, hogy meglássam a helyes utat. Elég hosszú ideig imádkoztam a megfelelő társért, és íme, az Atya megadta nekem! Olyan lányt kaptam magam mellé, aki igazán hívő, tiszta szívű, és akit nagyon-nagyon szeretek! Ő lesz az én házastársam! Ezt nem csak én mondom, hanem Isten is! Világosan megmutatta nekem szándékát.
Mi (lesz) a feladatom párként és férjként? "Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák" és "mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát". Azt hiszem, elég egyértelmű Isten akarata: törekedjek arra, hogy megismerjem a (leendő) feleségemet, kimutassam iránta a szerelmemet, mert "a nő olyan mint a rózsa: ha gondozod, virágzik, ha nem elhervad" és "Az igazi férfi legyen a felesége (barátnője) hőse, és csak aztán másoké, különben fabatkát sem ér..." Ez persze időt, energiát igényel mindkettőnk részéről, de éppen ez benne a csodálatos: "a házasság egy életre szóló út, mely során a két szív közelít egymáshoz".
Feladatom majd apaként: "Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek." és "Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel". Akár tetszik, akár nem, apaként a gyermekem egy bizonyos szintig hozzám fogja igazítani az istenképét, azaz, ha én folyton megbüntetem a gyermekemet, akkor Istenben is egy kíméletlen, szigorú Istent fog látni. De az ellentettje is igaz: ha mindent megadok neki, mondván, mennyire szeretem, akkor nem nevelem, nem fogja megtanulni, hogy a bűneinek Isten előtt is van következménye.
Ha ezeket rendbe tettem, jöhet a munka: felelősséggel tartozom a családom felé egzisztenciálisan is, ezért nem hanyagolhatom el a munkát. Isten a tökéletes világban (Édenkert) is adott munkát a férfinek, mert a munka alapvetően nem rossz. Fontos tehát, hogy erre is odafigyeljek, és bár időben valószínűleg a munkámmal törődök a legtöbbet, nem szabad, hogy ez energiaráfordítás terén is így legyen: Istenre és a családra minél több energiát és időt kell szánni, persze nem úgy, hogy emiatt veszélybe kerül az állásom.
E három dolog után már nem leszek ilyen részletes, jöhet a többi tevékenység nagyjából hasonló sorrendben:
gyülekezet, barátok, hobbi stb.
Amit talán hiányolhattok, az az Istennek való szolgálat, mely szerintem ideális esetben minden kategóriában megjelenik, hiszen mindenhol Isten gyermekei vagyunk, nemcsak a templomban.
Kedvenc Bibliaversem: "Az örvendező szív megszépíti az arcot." (Példabeszédek 15:13.) Igaz, Drága? Ez a Te esetedben nagyon igaz, hisz te mindig vidám vagy, így mindig nagyon szép is! 
Az én életem ezen rendszer alapján épül fel.
Ha van kedved, bátran nézelődj a weboldalamon. Még csak most készül, szóval folyamatosan fog frissülni.
Üdv: Zoli
